Repülők, amilyen kicsiben csak lehet

Gondolom a karácsonyi LEGO-ját már mindenki összerakta. Hogy ne teljen unalmasan a január, Mainman saját microscale versenyt rendezett repülőépítők számára. A héten volt a nevezési határidő, kiváló alkalom, hogy a legjobban sikerült alkotások között szemezgessünk.

tbone_tbl volt a legtermékenyebb versenyző, egyből hét alkotással nevezett. Az én kedvencem ez az AV-8 Harrier, szerintem nagyon jól sikerültek a részletek. Remekül áll a szárnya, nagyon jó a kabintető és környéke, de a farokrész íve is valósághű.

A leggrandiózusabb művet viszont John Lamarck követte el: ő csak három gépet épített, de ez a B-17-es lett a legnagyobb - már amennyiben a microscale alkotások között egyáltalán értelmezhető ez a fogalom:

A másik kettő pedig a két kísérővadász, P-51 Mustangok:

Valószínűleg nem okozok túl nagy meglepetést azzal, hogy jómagam is indultam. Ez a két projekt régóta félkész volt, a verseny végre megadta a kellő lökést ahhoz, hogy befejezzem őket. MiG-15-ös már szerepelt itt a blogon, de régóta szemezgettem vele kisebb méretben is. Íme az eredmény:

Összességében nem vagyok vele azért maradéktalanul elégedett. Bár a forma elég jól visszajön, meglehetősen szögletesre sikerült. Szerintem egy picivel jobb lett ez a MiG-21-es:

Ez a gép a legnagyobb darabszámban épített szuperszónikus repülő a világon. Ehhez képest alig létezik belőle LEGO-változat. Azt hiszem, ebben a méretarányban sikerült viszonylag jól visszaadni.

A mezőny erős, úgyhogy már annak is örülök, hogy egyáltalán benne lehetek. Érdemes végignézni a többi alkotást is, igazán jók születtek.

Aki pedig nem szeretne LEGO-olvasnivaló nélkül maradni jövő hétig, ajánlom a BrickJournal frissen megjelent számát - az online változat már $3.95-ért letölthető.

Építsünk!

Két aktuális dolog is történt a héten: Mainman közismerten kedveli a microscale modelleket, és azon belül is a katonai repülőket: egész légiflottát épített már 1:100 léptékű gépekből, mint például ez a remek F-15-ös. A gép most azonban maga is a levegőbe emelkedett, hogy jelezze, itt bizony verseny lesz: minden, ami repül, és 1:60 vagy annál kisebb léptékkel készült, nevezhető egészen 2013 január 22-ig. Jómagam is gondolkozok a nevezésen, mindenkinek hajrá!

A hét másik nevezetes eseménye, hogy Mad Physicist újabb útmutatóval állt elő. Ez a negyedik ilyen eset galaxisunk történetében, úgyhogy tessék jól megbecsülni az alkalmat. Ráadásul ezúttal nem egy háborús masina, hanem egy civil helikopter került terítékre, szokványosnak mondható sárga-piros kockákból, úgyhogy akár otthon is neki lehet fogni a megvalósításnak.

Bár a modell jóval összetettebb, mint egy gyári LEGO készlet, Mad Physicist-léptékkel viszonylag egyszerűnek mondható, úgyhogy akinek van hozzá kockája (vagy LDD-je), mindenképpen ajánlani tudom. Ha sikerült, kérek róla képet is!

Az alkatrészlista letölthető innen, az útmutató pedig innen (PDF, 7 mega).

LEGO Military Build Competition 2012

Igen, megint itt a tavasz és jön a nyár... Ideje ismét építeni!

Egyelőre a közel-keleti repülő és microscale nagy repülő kategória tűnik a legérdekesebbnek. Hajrá!

Ezüst MiG

Két hírrel szeretnék szolgálni.

Először is, befutottak a Lego Military Build Competition eredményei. És az lett, hogy második lettem a "Varsói szerződés légiereje" kategóriában! Igazából teljesen odáig vagyok, még sosem sikerült semmi ehhez foghatót elérnem hasonló versenyen. Mad Physicist zsűrizett, és hát a mezőny... Azért a többi alkotás sem volt rossz. Mainman An-225-öse még 1:100 méretarányban is meglehetősen impresszív. És John Lamarck Szu-9-ese sem rossz: behúzható futómű, meg minden... Büszke vagyok, hogy a klub tagja lehetek.

A másik hír pedig az, hogy persze én is nagyon kíváncsi voltam, hogy a kockákat, amiket a gépen egymásra rakosgattam, ugyanúgy össze lehet-e rakni a valóságban is. Jelentem: össze lehet.

Igazából a szárny volt az egyetlen hely, amit át kellett terveznem egy kicsit, mert rém gyengére sikerült. Most sem sziklaszilárd, de már nem félek, hogy érintésre szétesik. A törzs maga elég masszív, ott bátran lehet fogni.

Az igazi repülő meglepően nehézre sikerült. Egyrészt azért, mert a törzs nagy része apró lemezkékből áll, másrészt eléggé ki van töltve a belseje is mindenfélével ami egyben tartja a repcsit. Várható módon a futómű eléggé alulméretezett, gyakorlatilag épphogy egyben marad. Ez egy kicsit a képeken is látszik. Még gondolkozok rajta, hogy lehetne-e valahogy máshogy, de egyelőre nem jutott eszembe okosság.

Tetézi a helyzetet az is, hogy nem teljesen váratlan módon a gép farnehéz lett. Ahhoz, hogy nyugalmi helyzetben ne billenjen a fenekére, a törzsbe két darab fém csavart helyeztem el.

Még egy apróság, a kabintető hátulja. Ez egy 2x3-as 33 fokos átlátszó elemből áll. Ilyet gyakorlatilag a 70-es évek végéig gyártottak. Sikerült szereznem belőle, de a színén azért látszik a kor.

Mindenesetre örülök, hogy megvan, és kitehetem a polcra. Felkerült sok-sok kép az albumba, és persze a Flickr-re is. Még egy extra: hardcore olvasóknak ezen az oldalon elérhető az LXF file Lego Digital Designerhez.

MiG-15

Az úgy volt, hogy Húsvét környékén sikerült némi időt egyéb hobbiktól távol pihenéssel tölteni. Így aztán az üres estéken volt némi időm, hogy ismét építéssel foglalkozzam. Mivel épp fut a Lego Military Build Competition idei kiadása, gondoltam, megpróbálkozom vele.

A verseny kiírása

Magam repülőbuzi lévén természetesen a "Szovjet hidegháborús repülőgép" kategóriával próbálkoztam. A választás egy MiG-15-ösre esett, mivel mostanáig viszonylag kevesen próbálkoztak vele. A típus annak idején meghatározó tagja volt a Magyar Légierőnek is. A sok keleti repülő közül talán ez a gép az, ami megjelenésével a legnagyobb meglepetést okozta a nyugati ellenfeleinek (emlékszik még valaki a Chuck Yeager's Air Combat-ra?).

Egy magyar MiG-15-ös a szolnoki Repüléstörténeti Múzeumban

A gondolkozás a szivarszerű törzsnél kezdődött. Kör keresztmetszetű, a vastagsága pedig az elejétől a hátuljáig folyamatosan változik. Mindezt tetézi, hogy a törzs az elején és a hátulján is elvékonyodik. Végül legohaulic gömbje adta meg az ihletet: lapkákból építkezve úgy tűnt, van némi esély a szivar megalkotására, természetesen bütykös kivitelben.

Hát, így sikerült. Igyekeztem a lehető legkisebb méretben megépíteni, így körülbelül 1:35-ös méretaránynak felel meg. A méret némi kompromisszumot jelentett: a futómű nem húzható be a törzsbe és a szárnyba, de azt gondoltam, ez talán nem olyan fontos.

A modellt Lego Digital Designerrel szerkesztettem (Universe módban). A képek MegaPOV-val készültek Koyan útmutatója alapján. De már úton vannak a kockák hozzá, nagyon kíváncsi vagyok, sikerül-e tényleg úgy megépíteni, ahogy a képeken mutat.

Addig is, lehet nézegetni az albumot. A verseny miatt ezúttal Flickr-re is felkerültek a képek.

A határidő május 2011 május 31, egészen biztosan addig még sokan próbálkoznak majd.