Mint a múltkori bejegyzésből sejteni lehetett, egy Supermarine Spitfire készült el, azon belül is a Mark V változat, amely az utolsó volt háromágú légcsavarral.
Ez az első gépem, amelyik terepszínű mintát használ. Szerintem a sötétzöld-sötétszürke kombináció igazán jól áll neki. Valamivel többet kellett gondolkozni rajta, mert nem elérhető minden elem minden színben. Úgy döntöttem, megpróbálom matricák helyett a felségjelet is kockákból építeni, szerintem nem sikerült rosszul. Mondjuk egy amerikai vagy szovjet géppel nagyobb bajban lettem volna.
Nem voltam igazán elégedett a meglevő Bf-109-esekkel sem. Ahogy Dieterr89 rámutatott, a szárny nem volt elég hosszú, így felülnézetből egy kicsit vékonynak tűnt, különösen a Spitfire-hez képest. Persze a Spitfire szárnya tényleg nagyobb, de nem ennyivel. Másrészt, a törzs orr-része túlságosan szélesre sikerült. Már az építéskor gondolkoztam rajta, hogyan lehetne megoldani, de csak a Spitfire építésekor jött meg az ihlet.
Így aztán a Bf-109-esek is átépítésre kerültek. Komolyabb beavatkozásra került sor, lényegében a farokrész, a propeller és a futómű maradt változatlan, minden más átépítésre került. A szárny egy kicsivel hosszabb lett, a törzs pedig teljesen átépült a kabintetővel együtt.
Így már lényegesen jobban tetszik. Úgy látszik, ez a dolgok rendje nálam, az utóbbi időben minden modellnél csak átépítés után lettem vele elégedett. A Spitfire-rel egyelőre elégedett vagyok, remélem, az kivétel marad.
