Gépház üzen

Szemet szúrt, hogy a linkek a blogon bizony el voltak romolva. Azt hiszem, sikerült megjavítani.

MiG-15 részletek

Felkerült egy új kép a MiG-15 albumba, amely megmutatja a szárny és a törzs találkozását.

Ez a kép a törzs belsejét mutatja a külső héj eltávolítása után. A kívülről nem látható elemek kék színűek.

Az igazi MiG-15-ös szárnya 35 fokos szögben van hátranyilazva. Ezt egy tipikus LEGO Pitagorasz-háromszöggel modelleztem, 3-4-5 stud eltolással. Ez atan(3/4) = 36.8 fokos szöget ad.

A nagy sárga háromszög a szárnytőben a törzs és a szárny találkozását mutatja. A sárga studok csatlakoznak a törzshöz, alulról és felülről. Ezel együtt nem túlságosan merev a szerkezet.

A szárnyra szerelt terelőlapok hasonlóan vannak feltéve, de a háromszög feleakkora, 1,5, 2 és 2,5 stud eltolással.

Ezüst MiG

Két hírrel szeretnék szolgálni.

Először is, befutottak a Lego Military Build Competition eredményei. És az lett, hogy második lettem a "Varsói szerződés légiereje" kategóriában! Igazából teljesen odáig vagyok, még sosem sikerült semmi ehhez foghatót elérnem hasonló versenyen. Mad Physicist zsűrizett, és hát a mezőny... Azért a többi alkotás sem volt rossz. Mainman An-225-öse még 1:100 méretarányban is meglehetősen impresszív. És John Lamarck Szu-9-ese sem rossz: behúzható futómű, meg minden... Büszke vagyok, hogy a klub tagja lehetek.

A másik hír pedig az, hogy persze én is nagyon kíváncsi voltam, hogy a kockákat, amiket a gépen egymásra rakosgattam, ugyanúgy össze lehet-e rakni a valóságban is. Jelentem: össze lehet.

Igazából a szárny volt az egyetlen hely, amit át kellett terveznem egy kicsit, mert rém gyengére sikerült. Most sem sziklaszilárd, de már nem félek, hogy érintésre szétesik. A törzs maga elég masszív, ott bátran lehet fogni.

Az igazi repülő meglepően nehézre sikerült. Egyrészt azért, mert a törzs nagy része apró lemezkékből áll, másrészt eléggé ki van töltve a belseje is mindenfélével ami egyben tartja a repcsit. Várható módon a futómű eléggé alulméretezett, gyakorlatilag épphogy egyben marad. Ez egy kicsit a képeken is látszik. Még gondolkozok rajta, hogy lehetne-e valahogy máshogy, de egyelőre nem jutott eszembe okosság.

Tetézi a helyzetet az is, hogy nem teljesen váratlan módon a gép farnehéz lett. Ahhoz, hogy nyugalmi helyzetben ne billenjen a fenekére, a törzsbe két darab fém csavart helyeztem el.

Még egy apróság, a kabintető hátulja. Ez egy 2x3-as 33 fokos átlátszó elemből áll. Ilyet gyakorlatilag a 70-es évek végéig gyártottak. Sikerült szereznem belőle, de a színén azért látszik a kor.

Mindenesetre örülök, hogy megvan, és kitehetem a polcra. Felkerült sok-sok kép az albumba, és persze a Flickr-re is. Még egy extra: hardcore olvasóknak ezen az oldalon elérhető az LXF file Lego Digital Designerhez.

MiG-15

Az úgy volt, hogy Húsvét környékén sikerült némi időt egyéb hobbiktól távol pihenéssel tölteni. Így aztán az üres estéken volt némi időm, hogy ismét építéssel foglalkozzam. Mivel épp fut a Lego Military Build Competition idei kiadása, gondoltam, megpróbálkozom vele.

A verseny kiírása

Magam repülőbuzi lévén természetesen a "Szovjet hidegháborús repülőgép" kategóriával próbálkoztam. A választás egy MiG-15-ösre esett, mivel mostanáig viszonylag kevesen próbálkoztak vele. A típus annak idején meghatározó tagja volt a Magyar Légierőnek is. A sok keleti repülő közül talán ez a gép az, ami megjelenésével a legnagyobb meglepetést okozta a nyugati ellenfeleinek (emlékszik még valaki a Chuck Yeager's Air Combat-ra?).

Egy magyar MiG-15-ös a szolnoki Repüléstörténeti Múzeumban

A gondolkozás a szivarszerű törzsnél kezdődött. Kör keresztmetszetű, a vastagsága pedig az elejétől a hátuljáig folyamatosan változik. Mindezt tetézi, hogy a törzs az elején és a hátulján is elvékonyodik. Végül legohaulic gömbje adta meg az ihletet: lapkákból építkezve úgy tűnt, van némi esély a szivar megalkotására, természetesen bütykös kivitelben.

Hát, így sikerült. Igyekeztem a lehető legkisebb méretben megépíteni, így körülbelül 1:35-ös méretaránynak felel meg. A méret némi kompromisszumot jelentett: a futómű nem húzható be a törzsbe és a szárnyba, de azt gondoltam, ez talán nem olyan fontos.

A modellt Lego Digital Designerrel szerkesztettem (Universe módban). A képek MegaPOV-val készültek Koyan útmutatója alapján. De már úton vannak a kockák hozzá, nagyon kíváncsi vagyok, sikerül-e tényleg úgy megépíteni, ahogy a képeken mutat.

Addig is, lehet nézegetni az albumot. A verseny miatt ezúttal Flickr-re is felkerültek a képek.

A határidő május 2011 május 31, egészen biztosan addig még sokan próbálkoznak majd.

Új év, új készlet: 8853 Markoló

Lett új év, úgyhogy BUÉK. De ezt nem is ragoznám tovább, vágjunk a lecsóba. Mai végigjátszásunk tárgya egy 1988-as évjáratú markoló, abból is az elöl kanalazós fajtából. Bevallom, bár akkoriban nagy Technic buzi voltam, emellett a készlet mellett simán elmentem. Ha emlékeimben turkálok, nem találok semmit, pedig még a Technicopedia is úgy gondolja, hogy ott volt bizony már akkor is.

Újkori ismerettségünk egy zsibvásárban kezdődött, ahol kb. 2200 Ft-nak megfelelő összegért tűnt fel. Első blikkre úgy tűnt, nagyjából megvan és jó állaptoban vannak alkatrészek, pedig a Technic történelem legtörékenyebb korszakából származik, fogazott csatlakozóval és fogazott Technic lemezzel, ahogy kell. Így aztán lecsaptam rá, mint kezdő taxis a taxiórára.

Adatok:

• Száma: 8853
• Témakör: Technic, munkagépek
• Megjelenés éve: 1988
• Kockaszám: 332 (Peeron)
• Ár: 6600 Ft-tól (Bricklink)

Lássuk akkor a készletet. Először is, dugattyú és motor nincs benne. (Lehet, hogy ezért nem tűnt fel anno?) Van viszont benne jó sok mechanika, amivel mindenfélét lehet játszani. Lehet kormányozni a fülke tetején levő lámpával, tisztességes markolóhoz méltóan a hátsó kerekeket.

A legnagyobb durranás azonban nem ez, hanem az állítható markoló, amit a gép hátulján levő két nagy kormánykerékkel tudunk működtetni. A hátul levő kerékkel a kanalat és az egész tartómechanizmust tudjuk emelni, a felül levővel pedig a kanál tartalmát tudjuk kiborítani, illetve a kanalat visszaállítani. Az egész egy meglehetősen komplikált csigás-fogaskerekes mechanizmussal működik, és külön érdekessége, hogy ez a két dolog egymástól majdnem teljesen független: amikor emeljük vagy süllyesztjük a kanalat, végig ugyanúgy áll, és csak a másik kerék tekerésével kezd el kiborulni.

A mozgatással persze óvatosan kell bánni, mint egy hímes tojással. Tele van törékeny alkatrészekkel, és érződik rajta, ha egy kicsit is erőltetném, hamar reccsenéssel végződne a dolog (mint ahogy a saját hasonló régi készleteimen azzal is végződött).

Mindent egybevetve egyáltalán nem bántam meg. Érdekes funckiókat tartalmaz, és jól el lehet vele játszani. Ennyi pénzért mindenképpen jó vételnek gondolom.

Több kép szokás szerint az albumban. Aki pedig szeretné megnézni, hogy működik a belseje, mindenképpen ajánlom Eric Albrecht Technicopediáját.