2011. június 23., csütörtök

Ezüst MiG

Két hírrel szeretnék szolgálni.

Először is, befutottak a Lego Military Build Competition eredményei. És az lett, hogy második lettem a "Varsói szerződés légiereje" kategóriában! Igazából teljesen odáig vagyok, még sosem sikerült semmi ehhez foghatót elérnem hasonló versenyen. Mad Physicist zsűrizett, és hát a mezőny... Azért a többi alkotás sem volt rossz. Mainman An-225-öse még 1:100 méretarányban is meglehetősen impresszív. És John Lamarck Szu-9-ese sem rossz: behúzható futómű, meg minden... Büszke vagyok, hogy a klub tagja lehetek.

A másik hír pedig az, hogy persze én is nagyon kíváncsi voltam, hogy a kockákat, amiket a gépen egymásra rakosgattam, ugyanúgy össze lehet-e rakni a valóságban is. Jelentem: össze lehet.


Igazából a szárny volt az egyetlen hely, amit át kellett terveznem egy kicsit, mert rém gyengére sikerült. Most sem sziklaszilárd, de már nem félek, hogy érintésre szétesik. A törzs maga elég masszív, ott bátran lehet fogni.

Az igazi repülő meglepően nehézre sikerült. Egyrészt azért, mert a törzs nagy része apró lemezkékből áll, másrészt eléggé ki van töltve a belseje is mindenfélével ami egyben tartja a repcsit. Várható módon a futómű eléggé alulméretezett, gyakorlatilag épphogy egyben marad. Ez egy kicsit a képeken is látszik. Még gondolkozok rajta, hogy lehetne-e valahogy máshogy, de egyelőre nem jutott eszembe okosság.


Tetézi a helyzetet az is, hogy nem teljesen váratlan módon a gép farnehéz lett. Ahhoz, hogy nyugalmi helyzetben ne billenjen a fenekére, a törzsbe két darab fém csavart helyeztem el.

Még egy apróság, a kabintető hátulja. Ez egy 2x3-as 33 fokos átlátszó elemből áll. Ilyet gyakorlatilag a 70-es évek végéig gyártottak. Sikerült szereznem belőle, de a színén azért látszik a kor.


Mindenesetre örülök, hogy megvan, és kitehetem a polcra. Felkerült sok-sok kép az albumba, és persze a Flickr-re is. Még egy extra: hardcore olvasóknak ezen az oldalon elérhető az LXF file Lego Digital Designerhez.