legoleo repülője méretét tekintve nem lóg ki túlságosan a sorból, első ránézésre talán a színösszeállítás szokatlan valamelyest: a sok sötétszürke és sötétszürke-zöld kombináció helyett ez a gép világosszürke-zöld-fehérben jelenik meg. Amiért mégis kiemelkedik a mezőnyből, az nem ez, hanem az elejébe beépített motor, ami a légcsavart hajtja. Láttunk már hasonlót a Messerschmitt-mezőnyben is, de legoleo gépe nem a szokásos utat választja: a motor nem lett elrejtve az orr-részbe, hanem gyakorlatilag egy az egyben a repülő elejét adja.
Következzen Brian Fitzsimmons. Ez a gép a többivel ellentétben csak virtuálisan készült el, de ennek ellenére jól mutat. A törzs és a szárnyak valamivel kecsesebbek a többiekénél, a gépet pedig feldobják a Normandiai partraszállás idején használt inváziós csíkok. Kicsit stílusidegen a háromágú légcsavar, az invázió idején már csak négyágú propelleres Spitfire-k voltak rendszerben.
Lego Monsterről már az előző részben is ejtettünk szót, de angol úriemberhez méltóan másodszor is nekifutott az építésnek. Ez a modell valamivel később készült el, mint az előző, 1:20 léptékben. Az alkotó remekül kihasználta a nagyobb méretben rejlő lehetőségeket, szerintem a szárny, a törzs és a farokrész alakja is jól közelít az eredetihez.
Végül következzen a non plus ultra. thirdwigg gépéről már volt szó a blogon, de érdemes rá még egy pillantást vetni. 1:12 léptékben épült, a fényképről is látszik, hogy jóval nagyobb, mint a többi alkotás. Különlegessége, hogy nemcsak az alakja sikerült nagyon jól, de tele van működő dolgokkal is, mint például az állítható állásszögű légcsavar (lásd a videót). Akit érdekel, hogyan készült ez a grandiózus mű, ajánlom az alkotó blogbejegyzését. Érdekesség még ez a további két werkfotó (1, 2), amelyek félkész állapotban mutatják a gépet.
És hogy mi lesz ezután? Mint az lenni szokott, nemsokára következik a saját változat...
